Ravensara aromatica – egy zavaros történet 2. rész
 

A Ravensara aromatica őshazája Madagaszkár. Ha láttak már a tévében filmet Madagaszkárról, akkor tudják, hogy egyedülálló, méretét tekintve a Föld negyedik legnagyobb, Afrika keleti partjaitól nem messze az Indiai-óceánban fekvő sziget. Növényvilága különleges.

Az egy adott helyen található, őshonos növényfajokat endemikusnak nevezik. Madagaszkár növényvilágának nagy része, kb. 11 000 faj endemikus, vagyis, azon a helyen őshonos. Nem meglepő, hogy a botanikusok paradicsomának tekintik. Mivel Madagaszkáron teljes gőzzel folyik a fakitermelés, környezetvédők és botanikusok serege táborozik mindenhol a szigeten. A mai napig fedeznek fel újabb és újabb fajokat.

Madagaszkár főleg a francia gyarmatosítok célpontja volt. A szigettel kapcsolatos első botanikai leírások az 1600-as évekre datálhatóak. A Ravensara aromatica tudományos név végződése Sonnerat, amely a faj kategorizálását elvégző botanikus neve. Sonnerat gyűjtéseit 1768-tól végezte. Monsineur Sonnerat és nagybátyja – Mauritius, egy másik Indiai-óceán-i sziget – kormányzója növényeket gyűjtögetett akkoriban Madagaszkáron. Ezzel egy időben az Indiai-óceán a növények csereterületévé vált. A fajok a kereskedők hajóival szigetről szigetre vándoroltak. A hajók fűszereket szállítottak India, Indonézia és a Nyugat-afrikai partok között. Nem meglepő módon a Madagaszkárra került növények nagy része Mauritiusról, Srí Lankáról és Indonéziából érkezett. Ekkoriban a közelben található afrikai partvonal brit fennhatóság alá került. No és persze, nem szabad elfelejtenünk a hollandokat sem, akik akkoriban a fűszer kereskedelmi útvonalakat tartották fennhatóságuk alatt.

A jelenkorhoz közelítve, a 20. században a francia gyarmati kormányok az aromás növények termesztését sürgették, mert a francia kozmetikai és parfümipar igényeinek kiszolgálását tartották szem előtt. Madagaszkárt a geránium-, ilang-ilang- és szegfűszegolajról kezdték számon tartani.

Mivel az USA-ban az aromaterápia egyre nagyobb népszerűségre tett szert, a ravensara is egyre keresettebbé vált. Különböző támogatások révén új ültetvények és lepárlók nőttek ki a földből. A támogatások révén létrejött projektek persze általában a kutatók, marketing szakértők és a közigazgatás figyelmét is felkeltik, a tudományos világ felélénkül. Ez pedig mindig tettre kész 'tudományos szakértőket' vonz, kivéve a helyi, bennszülött lakosságot, akik ugyan mit is tudhatnak az ügyről? Így történik ez a legtöbb gyógynövény esetében. Általában azonosítják az adott növényben található 'aktív összetevőt', majd egy izolált klónt nevelnek. Ekkorra, meglehetősen cinikus módon, a növénnyel aktívan foglalkozó vállalat vagy tudományos szervezet egy kvázi kereskedelmi állapotot hoz létre, amely egészen biztosan hátrányosan érinti mindazokat, akik elsősorban terápiás hatásaiért használták a növényt – vagyis a bennszülötteket. Csak remélhetjük, hogy a használt névtől függetlenül a ravensara túléli a jellemző folyamatot!

Sajnálatos módon az EU lehetővé tette a gyógynövények felhasználási módjainak szabadalmaztatását. A szabadalmak többsége persze nagyrészt a 'hagyományos módon történő használatra' alapoz. Ez pedig az alapvető polgári jogok, de inkább a születésünktől ránk ruházott jogaink megcsúfolása, amely pedig mindannyiunknak jogot biztosít a Föld által ránk ruházott javakra. A szabadalmakat olyan dolgokra kéne biztosítani, amelyek számunkra újak, még nem ismertek és nem azokra amiket régóta ismerünk és használunk. Egy adott összetevő azonosítása nem több, mint tény, annak hatásait nem kéne szabadalmaztatni.

Ezek után nézzük meg azok helyzetét, akiknek a ravensara olaját köszönhetjük. Madagaszkár lakói ebben az esetben két növényt ismernek és használnak. Az egyik növény, amely erősen ánizsos illatot áraszt Ravensara anisata néven lett bejegyezve. A fa akár 20 méter magasra is megnő, aromás és erősen csípős illatot áraszt, virágai aprók és zöldes színűek. A faj a magasan fekvő, és nehezen megközelíthető helyvidékein őshonos, ma már védett faj. A helyiek Havozo vagy Avozo néven ismerik. A Ravensara anisata illóolaját, amelyet hagyományosan a kéregből nyertek, az aromaterapeuták nem igazán hasznosították. Összetételét tekintve nagy mennyiségben tartalmaz metilkavikolt és anetolt. A botanikusok saját bölcsességük tudatában úgy határoztak, hogy a Ravensara aromatica és anisata ugyanaz a faj.

A helyiek egy másik népszerű, gyógyításra használt fát, és a belőle nyert olajat Voaravintsara vagy ravintsara néven emlegettek, amely a mai tudományos nevezéktan szerint Cinnamomum camphora néven van elkönyvelve. Érthető? Eléggé összezavartam már Önöket? Pedig semmi másról nincs szó csak egy névcseréről! Nyilvánvaló, hogy a két fából nyert illóolaj különbözik egymástól. Számomra semmi zavaró nincs benne, hiszen tudom, hogy milyen olajat vásárolok és milyet árusítok. A forrás a régi, a bennszülöttek a régiek és ők tudják, hogy mit csinálnak.

A többi madagaszkári lepárló pedig el kellett, hogy döntse mit árul, a kereskedőknek meg be kell érniük azzal a névvel, amit nekik mondanak. Ezért a legtöbb terapeuta csak akkor kerül ellentmondásba, amikor beszerzési forrást vált, vagy amikor újabb tankönyveket írnak a szakértők és újabb valóságot teremtenek.

Szerintem a legmegfelelőbb megközelítés a következő, – és itt válik hasznossá a kémiai analízis - hagyjuk, hogy a botanikusok eldöntsék, hogy mi micsoda. Nekünk, terapeutáknak mindenesetre három választásunk van: az egyik olaj cineolban gazdag és az aromaterápiában hagyományosan ravensara néven ismerik (ma ravintsara); a második olaj metilkavikolban gazdag, a fa kérgéből készítik és általában Ravensara anisata néven (a kereskedelem egyre többször R. aromatica néven említi) ismert. A harmadikat az előbbi faj leveléből szintén lepárlással állítják elő. A fenti három olajat semmiképpen nem szabad összetéveszteni a távol-keleti, linalolban gazdag Ho fa vagy Ho levél néven ismert Cinnamomum camphora olajával. Ez a legegyszerűbb módja a zavar kizárásának.

Megjegyzem, semmiképpen nem szeretnék a Ravensara-ügy gurujává válni. A fenn leírt fejtegetés valószínűleg további botanikai vitákat generál majd. Mindenképpen a kereskedő feladta, hogy tudja, hogy mit is árul és vásárlóinak is azt mondja. Természetes, hogy az újonnan érkezők tudományosan hitelesek szeretnének lenni. A régebbi múlttal büszkélkedő, és azonosítható valamint megbízható forrásból vásárló kereskedőknek erre nincs szükségük. Egyet kell csupán tenniük, a tankönyvek által leírt tényleges forrást és terméket kell azonosítaniuk.

Szerintem minden aromaterapeutának érdemes egyet értenie abban, hogy a Pierrre Franchomme által eredetileg bemutatott, Teddy Fearnhamm és mások által népszerűsített, az aromaterapeuták körében sikeresen alkalmazott illóolajat Európában Ravensara aromatica néven ismerik. Ez pedig tulajdonképpen nem más, mint a madagaszkári ravintsara olaj. Akármilyen néven emlegetik is a botanikusok, még ha nem is az igazi, vagy helyes néven említett olaj, nem változtat a lényegen. Most már egyértelműen látható, hogy a kezdetektől fogva a ravintsarát helytelenül ravensaranak nevezték és az évek múltával Ravensara aromatica névvel címkézték, amikor tulajdonképpen a Cinnamomum camphora olajról beszéltek.

Az illóolajat a Fragrant Earth a jövőben ravintsara néven árulja majd. Egy biztos, az illóolaj a madagaszkári fa leveleinek lepárlásából származik és Cinnamomum camphora L. ct cineol (ex Ravensara aromatica) latin megnevezéssel forgalmazzuk. Ez valószínűleg senki mást nem érdekel majd, kizárólag az aromaterapeutákat, akik minden értenek a fentiekből.

A két illóolaj legegyszerűbb azonosításának módja: ha az üvegben lévő illóolaj ánizsos illatú, akkor az biztosan nem az eredeti ravensara (még akkor sem, ha a hivatalos latin neve Ravensara aromatica).

A hiedelmek szerint a Cinnamomum camphora faj a 19. században került át Madagaszkárra. Mások állítják, hogy jóval korábban telepítették be a szigetre, sőt, hogy talán a hollandok vitték magukkal kalandozásaik során. Ez a ravintsara a szigeten mindenhol előfordul, erkélyeken, sőt cserépben nevelik! Nem meglepő, hogy ugyanaz a faj más olajat produkál, mint őshazájában a távol-keleten. A faj illóolajának cineol, linalol, szafrol és nerolidol kémiai típusa is ismert.

Ha elfogadjuk, hogy a 18. században Sonnerat helyesen azonosította a Ravensara aromatica fajt és feltételezzük, hogy a Cinnamomum camphora-t nem ismerték ravintsara néven, akkor meg kell kérdőjeleznünk a R. anisata név, mint szinonima eredetét. 1950-ben Danguy egy fajt Ravensara anisata néven azonosított a fából kinyert illat miatt. A mai nézőpont szerint a két faj egy és ugyanaz. Mindenesetre az illóolajat tekintve, a kereskedelemben a Ravensara anisata illóolaj a fa kérgéből nyert, vagyis a magas százalékban metilkavikol tartalmú olajat jelenti. A levélből nyert olajat viszont Ravensara aromatica néven értékesítik. Ez az olaj viszont teljesen más kémiai összetételről tanúskodik, főleg szabinént, limonént, mircént és kis mértékben metilkavikolt tartalmaz. Ez az igazi olaj, (legalábbis botanikai értelemben) amelyet egykor senki nem akart!

A történet mindenesetre eléggé zavaros és ha meg akarjuk érteni, akkor némi ismeretre van szükségünk a kereskedőket illetőleg. A dolgok tisztázása persze fontos, csak egy kis időt vesz igénybe. Persze senki ne gondolja, hogy a kereskedők érdektelenek a témával kapcsolatban vagy hogy mindenki azt gondolja, hogy 'én vagyok a téma guruja'. A múltban volt egy kis kavar a fejekben. Én meg remélem hozzájárulhattam a téma jobb megértéséhez. Mindenesetre egy biztos, ha valahol ravensara néven árulnak Cinnamomum camphora latin megnevezésű olajat, de származásilag nem Madagaszkár van megjelölve, az biztos piros zászlót jelent!

Végső soron a terapeuta használja az olajokat. A terapeuta az, aki tapasztalja, ha egy illóolaj működik és hatásos. Az is biztos, hogy nem árt, ha a terapeuta bízik a kereskedőjében, és végül a terapeutának kell azt is eldöntenie, hogy kiben bízik.

Manapság a ravensara nagy érdeklődésre tart számot, általában hiány is van belőle a piacon és valószínűleg ez így is marad egy ideig. Ez az olaj az aromaterapeuták repertoárjának egyik legértékesebb olaja, és nem lehetetlen, hogy legalább olyan 'csillag' lesz belőle, mint a levendulaolajból vagy a teafaolajból.

Egy következő születendő csillag az Ausztráliában őshonos Kunzea ambigua (kunzea), angol hétköznapi nevén 'tick bush v. tetűbokor lesz valószínűleg, és nem állok messze a valóságtól ha azt mondom, hogy ez a növény is a ravensara-sztorihoz hasonló sorsra fog jutni. Amint népszerűségre tesz szert, a botanikusok találnak majd más alternatívát... Mi azonban egyenlőre maradjunk a kunzea és ravensara neveknél, hiszen ez az aromaterápiában nyelvén és a könyvekben népszerű megnevezésük.

Kunzea (Kunzea ambigua)

Kép: Wikimedia Commons - szabad felhasználás (Creative Commons Attribution/Share Alike License)

A következőkben még egy érdekes cikket adnék a már korábban írt Ravensara illóolaj témához. A cikk Jan Kusmirek munkája, akivel személyesen is volt alkalmam találkozni. Jan nagyban hozzájárul az aromaterápia népszerűtlenhez, az angol parlamentben aktív lobbizással sikerült elérnie, hogy az aromaterápiát ma az Egyesült Királyságban, mint az egészségügyben aktív alternatív terápiát használhatják nővérek, szülésznők és az ambulanciákon dolgozó szakemberek.

Jan e cikkét nem publikálta, de személyesen engedélyt adott rá, hogy lefordítsam és közzétegyem. A cikk nem csupán azért érdekes, mert egy konkrét illóolajjal kapcsolatos félreértéseket segíthet tisztázni, hanem azért is, mert segíthet belelátni, hogy a valóságot politikai, gazdasági és geopolitikai érdekek mennyire befolyásolhatják. Néha Huxley könyve a Szép új világ jut eszembe... de akinek nem inge ne vegye magára!

Ravensara aromatica – egy zavaros történet 1. rész

Írta Jan Kusmirek – lefordítva a szerző engedélyével

A taxonómia vagyis rendszertan a dolgok hierarchikus megnevezésének tudománya. A botanika a növényeket tanulmányozó tudomány. A két tudomány együttes használata szüli az úgynevezett Latin neveket (binomiális), amelyek a növényfajok azonosítását szolgálja. A legutóbbi években, sőt évtizedekben sok változással találkozhattunk – a kertészek bizonyára tisztában vannak ezzel – amelyek végső soron zavart okozhatnak a fejekben. Jó példa erre az angolszász nyelvterületen a harangvirág esete. Angliában a latin megnevezése Hyacinthoides non-scripta, Skóciában Campanula rotundifolia, Ausztráliában Sollya heterophylla, Észak-Amerikában pedig Mertensia néven ismert.

Mint a legtöbb dolog a világban, a zavar oka a szabályozási politikában keresendő. Az Európai Unióban enyhén szólva megszépített kifejezéssel harmonizációra törekszenek. Más szóval nevezhetnénk persze standardizálásnak, szabályozásnak is. Az EU-bürokrácia talán a volt szocialista országok nehézkes ügyintéséi idejére emlékeztet. A közelmúltban csatlakozott országok nem régen adták fel saját rendszerüket. Amikor arról beszélnek, hogy a Lengyelországban termesztett kapornak ugyan olyannak kell lenni, mint a Franciaországban termelt kapornak – legalábbis a bürokraták szerint, akkor ezt az újonnan csatlakozott országok lakók valószínűleg értik mire gondolok. Szerencsére, vagy inkább szerencsétlenségünkre a természet nem így működik, ezért valamit ki kellett találniuk, hogy a régi és bevált magfajtákat megszüntessék, mondhatni illegálissá avanzsálják. A genetikai állomány megcsappanására egészen addig nem gondoltak, amíg már a törvényhozási folyamatokban jócskán előrehaladtak. A problémát természetesen először a nonprofit szervezetek kezdték boncolgatni, például az Egyesült Királyságban működő Henry Doubleday Institute (Henry Doubleday Intézet) emelte fel szavát úttörő módon az egészséges fajtavariációk megőrzéséért, amelyekről az EU a harmonizációt a szeme előtt lebegtető bölcsességében úgy döntött, hogy ilyen vagy olyan okból a társadalom számára nem kívánatosak.

A változásokból következően nagy elánnal láttak neki az új európai fajták kidolgozásának. Innen már csak egy lépésre nyílott a lehetőség az új fajták szabadalmaztatásához. Az új fajták meg természetesen legtöbbször – a legnagyobb multinacionális vállalatoknak kedvezve - adott növényvédő szert, műtrágyát, rovarirtót kívántak, ami az egységesített termesztéshez nyitott utat. Az átlagember persze nem érti, hogy mi történik és hogy miért is kell átírni a tankönyveket.

A politikai befolyásolás persze nem új dolog, különösen nem az európai kontinensen. Különösen a britek és a franciák estén igaz ez, akik rendszeresen egymással hadakoztak. A britek megnyerték a birodalomépítési versenyt, igaz, gyakran a franciák hátrányára. A franciák valószínűleg sosem bocsájtottak meg a briteknek Waterloo-ért […]. Ez a régmúltra visszanyúló ellentét ma olyan formában nyilvánul meg, hogy a francia nyelvet az angolok a világ 'lingua franca'-jának (közvetítőnyelv) minősítik le. A francia bürokraták pedig utálják az elangolosított szavakat, sőt törvényeket is hoztak azok kiszűrésére a francia nyelvből.

A gigászok csatája a botanikába is bevonult. A tudományos életben a brit és francia felfedezők azon fáradoztak, hogy minél több növényt gyűjtsenek világszerte, majd azokat Euróbába hazaküldjék és latin névvel ellássák. Volt amikor ugyanúgy azonosították a növényeket, volt, amikor különböző módon. A latin binomiális végére a növényt felfedező személy nevét biggyesztették. Például: Eucalyptus globulus La Balladiere – nyilvánvalóan francia volt az illető, ezt a meccset ő nyerte! A tudósok régi időkre visszanyúló harca az oka a harmonizáció szükségességének és úgy tűnik, hogy a francia módszer nyerésre áll.

Ha innen nézzük a problematikát, akkor több kérdés is felmerül. Ahogy már fenn említettük, az alattomosan beszivárgó sztenderdizáció egyértelműen a nagy, és az európai kontextust tekintve multinacionális vállalatokat kiszolgáló politikai döntések sorozata. Ha a tőke és a kormányzatok között szerződés születik, akkor a sztenderdizáció nem más, csupán a munka kontrollja. A törvényhozás egy része úgy működik, hogy a jóhiszemű tömegeket megtévessze. […]

Tulajdonképpen miért is fontos számunkra a növényekről beszélni? Ha évekkel ezelőtt megkérdeztünk volna több aromaterapeutát, hogy melyik a kedvenc antivirális illóolajuk, akkor valószínűleg azt válaszolták volna, hogy a ravensara. Az élet egyszerű volt, az olajat csupán néhány forrásból lehetett beszerezni. Mindenki tudta, hogy mit vesz és kitől.

A ravensara illóolajjal személy szerint sok-sok évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Akkoriban nem is foglalkoztam még illóolajokkal. 25 évvel ezelőtt, Pierre Franchomme ismertetett meg az olajjal. Nem sokkal később a Fragrant Earth is forgalmazni kezdte az olajat, nem utolsó sorban azért, mert Teddy Fearnhamm és később Ulla Maia Grace is meggyőztek a kiemelkedően hatásos, antivirális tulajdonságaiért kedvelt olaj fontosságáról és hasznáról.

Emlékszem, hogy egy aromaterápiával foglalkozó konferencián, amelyen Teddy is részt vett, előadok azt állították, hogy a ravensara tulajdonképpen nem más, mint kámforolaj. Körülbelül 18 évvel ezelőtt erre én azt válaszoltam neki, hogy rosszul tudja, és a ravensara illóolaj még távolról sem hasonlít a kámforolajhoz, ami igaz is. Ezzel azonban a történet nem ér véget.

Ha megnézik a Fragrant Earth árlistáját (vagy a webáruházát sic!), megtalálják a ravensara nevű illóolajat de a latin megnevezésében Cinnamomum camphora van feltüntetve, sőt a hétköznapi név mögött zárójelben a ravintsera név is ott csücsül.

Gyakorta kapunk levelet vásárlóktól, amelyekben a neveket kérik rajtunk számon, illetve, állítják, hogy fogalmunk sincs arról, hogy tulajdonképpen mit árulunk. Mivel éveken át vizsgáltam és kutattam az olajat, sőt én kezdtem árulni (az Egyesült Királyságban), azt gondolom, hogy mégiscsak van róla fogalmam. Gyakran azonban megfordul az agyamban, hogy a múlt és a jelen botanikusai vajon biztosan tudták- és tudják-e, hogy miről beszéltek vagy beszélnek. Abban az egyben látszólag mindenki egyetért, hogy a Franchomme által eredetileg népszerűsített ravensara, a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozott.

A ravensara nevet az angol nyelvi környezetben ma már mindenki biztonsággal használja. Könnyű kiejteni, így viszont a latin név is a könnyen kiejthető hétköznapi név áldozata lett. Az eredeti írásmód szerint a növény neve Ravensara aromatica és hogy őszinte legyek, nekem még ma is ugyanazt a növényt jelenti. Az irodalmat gyorsan átfutva a aromaterapeuták által használt olajat ilyen nevekkel illették a szakértők:

Ravensara aromatica

Evodia aromatica

Evodia ravensara

Agathophyllum aromaticum

Agathophyllum ravensara

Ravensara anisata

Laurus aromatica

Cinnamomum camphora

Na az ilyen problémák kibogozását legjobb a botanikusokra hagyni! Ettől függetlenül a zűrzavar leginkább a felhasználóra nézve lehet zavaró. Csak a helyzet illusztrálására: ha ma a kávét teára neveznék át és viszont, melyiket inná ezután? Megváltoztatná az ízlését csupán mert nevet cseréltek? Nem gondolnám. Na ez a lényeg a ravensara esetében is.

A jelenlegi nézetek szerint a ravensara - az olaj korai alkalmazói által is így ismert, - tulajdonképpen a Cinnamomum camphora. Mindjárt kifejtem, hogy miért is ez a név a használatos, de előbb ugorjunk vissza kicsit a kereskedelem történelmében fennálló bábeli állapotokhoz. Egy-két bekezdéssel ezelőtt utaltam egy konferenciára, ahol azt állították szakértők, hogy a ravensara tulajdonképpen kámforolaj. Ezzel azt érték el, hogy azok a kereskedők, akik nem jutottak hozzá az eredeti ravensara illóolajhoz, a kámforolajat kezdték népszerűsíteni. Sajnos tendencia – különösen a Britek esetén -, hogy mindent meg lehessen venni olcsóbban. Hát nem lehet csodálkozni, hogy ekkoriban némi gyanú kezdte övezni a ravensara illóolajat. Ezért az olyan cégek, mint a Fragrant Earth vagy a Teddy Fearnhamm által jegyzett Saffron Oils a valódi ravensara olajat, a származási hely feltüntetését és az eredeti, hamisítatlan olajok használatát támogatták. Ez a meggyőződés a Fragrant Earth születésétől fogva változatlanul él.

Kétségtelen, hogy, amint a a fent felsorolt nevekből látszik, a botanikusok ma is vitatkoznak azon, hogy tulajdonképpen mit is fed a ravensara név. Mivel a sztenderdizáció direktíváinak fogságában élünk, és mert a törvények megszabják mit kell tennünk, a Fragrant Earth hivatalosan is a Cinnamomum camphora megnevezést használja. Őszintén szólva, nem a mi dolgunk, hogy egy növényt milyen névvel illetnek. A mi dolgunk az, hogy ugyanazt áruljuk, mint amit 20 évvel ezelőtt vagy annál is régebben árultunk,mert az az olaj működött, és az az olaj, amit a legtöbb orvos is ismer. Hozzáteszem, akkoriban a piacon egy Ravensara aromatica nevű olajat is árultak, igaz nehezen és csak kis mennyiségben lehetett hozzáférni. Alig használták és nem is igazán reklámozták, mert néhányan veszélyes illóolajnak titulálták.

A legtöbb kereskedő olyan távol került a beszerzési forrástól, hogy a vásárlásnál kizárólag a gázkromatográfiás (GLC) vizsgálati eredményekre kell hagyatkozniuk és fogalmuk sincsen, hogy a vásárolt olaj honnan származik. Ez további gondolatokat is felvet. A gázkromatográfiás vizsgálattal önmagában nincsen gond, de a tesztelő laboratórium standardokat állít fel az általuk kapott kereskedelmi minták alapján. Ha belegondolunk, a kapott minták is különböznek egymástól. Vegyük a következő példát: egy labor Cinnamomum camphora mintát kér be. A labor helyesen járt el, hiszen a pontos meghatározáshoz illő tudományos, nem pedig a hétköznapi nevet használta. Eddig minden stimmel. Ha viszont megnézünk illóolaj listákat, akkor a Cinnamomum camphora megnevezésnél olyanokat találunk, mint Ho fa vagy Ho levél (Ho wood, Ho leaf). Na akkor melyiket kapja a labor? A Cinnamomum camphora faj amúgy igen változatos, földrajzi elterjedését tekintve rengeteg alfaja és kémiai típusa létezik. A baki valószínűsége elég nagy.

A (be)sugárzás és a gyógynövények II. rész

Az előző bejegyzésben Suzanne Catty (holisztikus aromaterapeuta és oktató) az Aromatherpay Today ausztrál kiadású aromaterápiával foglalkozó szaklapban megjelent Radiation and Plant Medicine, vagyis A gyógynövények és a sugárzás címmel megjelent cikkéről írtam. A cikkben azokról a természetben található gyógynövényekről is ír, amelyeknek bizonyítottan szerepük lehet a sugárzások, illetve a rákkezelés során alkalmazott sugárterápia mellékhatásai elleni védekezésben. Ezekről Catty bővebben ír, amelyet az alábbiakban foglalok össze. Catty megjegyzi, hogy gyermekek esetén mindig a felnőtteknek szánt adagok felével szabad számolni.

Hinoki (Chamaecyparis obtuse)

A Hinoki a ciprusfélék családjába tartozó Japánban őshonos, lassan növő örökzöld-féle, amelyet elsősorban a faipar hasznosít. A fa rothadással szembeni ellenálló képessége miatt fürdőszobai bútorokhoz, spa-k berendezéseinek gyártásához használják. A fában található illóolaj fő kémiai összetevője a hinokiol amely eredményes védelmet biztosít az UVA és UVB sugarak rákkeltő tulajdonságai, illetve a légköri ionizált sugárzás ellen. Az illóolaj a hajszálerek fejlődését gátolja – a rákos szövetek által a környezetére gyakorolt hatás, amely fejlődésükhöz elengedhetetlen -, gyulladásgátló és a rákosodást gátló tulajdonságai miatt a méhnyakrák elleni gyógyszerek előállításához kutatják. Nagyobb mennyiségben sem toxikus, nem irritál. Illata fás, balzsamos. Catty napi használatra javasolja. A már leírt recepthez akár a teafa illóolaj helyettesítésére is alkalmas. Ruhára és a hajra is permetezhető.

Szent bazsalikom (Ocimum sanctum)

A bazsalikom Indiában ismert változatát (Tulsi) említi Catty. A szent bazsalikomot elsősorban antioxidáns hatásai miatt tartják számon és az Ájurvéda orvoslás egyik alapgyógyszerének számít. A levelekből készített kivonatról és az illóolajról klinikai kísérletek is bebizonyították, hogy hatékony sugárzás elleni védőanyag. A szent bazsalikom kivonata a csontvelő ben található őssejteket jobban (<20%) megvédte a sugárzástól, mint a hagyományos gyógyszerek és kontrollhoz használt Withania somnifera – ashwaganda vagy indiai ginzeng - kivonat. Illóolajat is előállítanak de szárított formában is hozzáférhető. Az illóolaj esetén a helyileg történő alkalmazáshoz Catty 5%-os hígítást javasol. Teának elkészítve mind a szárított, mind a friss alapanyag megfelel, napi 3 alkalommal javasolja megelőzéshez.

Gyömbér (Zingiber officinale)

A hétköznapi fűszerként is alkalmazott növény rizómájából készített kivonatokat az élelmiszeripar és a gyógyszeripar is széles körben alkalmazza. A gyömbérről in vitro és in vivo (laboratóriumban és gyakorlatban) kimutatták, hogy szabad gyököket gátló és sugárzás ellen védő tulajdonságokkal rendelkezik. A gyömbért használhatjuk főzéshez, ihatjuk frissen teának elkészítve, ehetjük frissen és kandírozva is.

Borsmenta (Mentha x piperita)

A borsmenta a növények sugárzásvédő tulajdonságait vizsgáló kutatások egyik legtöbbet használt növénye. Több, mint 20 publikált tanulmányban bizonyították antioxidáns, a rákosodást gátló, nehézfém megkötő és sugárzás ellen védő tulajdonságait. A növényből készült illóolaj, alkoholos kivonat, hidrolátum és maga a növényi anyag is hatásosnak bizonyult az emésztőrendszeri hámszövetek, a csontvelő, az abban található őssejtek és az ivarmirigyek sugárzás elleni védelmében. Catty leírja, hogy a teljes testet érintő gamma sugárterápiát megelőző 3 napon át szájon át szedett borsmenta illóolajjal megelőzhető volt a sugárterápiát követő émelygés, az 5 napos megelőző kúrával pedig a viselkedésben beállt változások és egyéb fiziológiás elváltozások is megszűntek.

Római kömény (Cuminum cyminum)

A római kömény Indiában őshonos fűszernövény amelyet curryben, fűszerkeverékekben használnak, de a mexikói konyha is alkalmazza a csilihez. A növény levelei és magjai esetén is kimutatták azok sugárzásvédő tulajdonságait (emésztőrendszeri hámszövetek, csontvelő és őssejtek védelme, sugárkezelést követő émelygés csökkenése). A római kömény magjainak és a belőlük lepárlással előállított illóolaj is kifejezetten egyedi ízű és illatú. Catty javasolja napi rendszeres fogyasztását fűszerként vagy az illóolaj olíva olajban esetleg homoktövis olajba keverve kevesebb mint 2% hígítási arányban borsmenta olajjal kombinálva, napi rendszerességgel belső fogyasztásra.

Homoktövis (Hippophae rhamnoides)

A homoktövis magjából és a maghéjból is esszenciális zsírsavakat tartalmazó olajat nyernek ki. Ez a hordozóolaj egyedülállóan magas karotinoid (antioxidáns) tartalmú, emellett Omega 3 és Omega 7 zsírsavtartalommal büszkélkedhet. A homoktövis kivonat és juice hatékony sugárzásvédő eredményeket produkált a vizsgálatok során. Sajnálatos módon a homoktövis kivonatok eléggé instabilak ezért az esetek többségében a forgalmazás előtt pasztörizálják azokat. Az olajat széles körben forgalmazzák, hiszen a pasztörizálás ellenére is kiemelkedő szabad gyök megkötő tulajdonságú és karotin tartalma magas. Catty napi belsőleges fogyasztásra ajánlja.

Gingko biloba (Gingko biloba)

A csernobili atomreaktorban történt katasztrófát követően számos vizsgálat készült az emberi szervezetet ért sugárzásokkal kapcsolatban. Az egyik ilyen vizsgálat során 47 likvidátortól (a romok eltakarításában részt vett munkások) vett vérmintájából kinyert vérplazmában 33-ban találtak klasztogén - a klasztogén anyagok törést okoznak a DNS-ben – anyagokat különösen magas értékekben. Az Örmény Egészségügyi Minisztérium közreműködésével 30 munkást kezeltek 2 hónapon keresztül Gingko kivonattal. A kezelés végén a munkások vérében a klasztogén anyagok szintje a sugárzástól nem érintett kontroll csoport szintjére csökkent és 7 hónapon át ott is maradt. A kezelést újra megismételték. A tapasztalatok kiemelkedő jelentőségűnek számítottak, mert előtte kizárólag sugárszennyezést megelőző kísérleteket végeztek.

Catty olyan további kiegészítőket sorol fel megelőzésre, mint a fokhagyma, a cink, a szelén, a kasvirág kivonat, a cordyceps gomba, az olajfalevél kivonat, a C-vitamin, az E-vitamin és a napraforgó olaj (szájban forgatva méreganyagokat és nehézfémeket 'húz' ki a nyálkahártyán keresztül).

Nemrégiben Hegedűs István bükkszentkereszti 'füves embert' és fitoterapeutát a rákkezeléssel járó besugárzás melléhatásainak minimalizásáról kérdeztem. Ő az orbáncfű teát javasolja, illetve a besugárzások helyének kezelésére orbáncfű olajat ajánl.

Irodalom: Suzanne Catty: Radiation and Plant Medicine, Aromatherapy Today, (51), 2011 augusztus, 28-31-ik oldal.

A (be)sugárzás és a gyógynövények I. rész

 A (be)sugárzás és a gyógynövények I. rész

Az Aromatherapy Today augusztusi számában Suzanne Catty (holisztikus aromaterapeuta és oktató) cikkét közli Radiation and Plant Medicine, vagyis A gyógynövények és a sugárzás címmel.

A cikk apropóját sajnálatos módon a fukushimai atombaleset miatt a légkörbe került radioaktív sugárzó elemek adták. Az író rámutat, hogy mennyire kiszolgáltatottak vagyunk, főleg, mivel a Föld széljárásának köszönhetően a sugárzás nem marad helyben. Hogy mit tehetünk, megelőzés vagy és védelem gyanánt? A média világszerte azt harsogja, hogy az egyetlen védelmet a jód tabletta adhatja, Catty bemutatja, hogy az anyatermészet milyen gyógynövényekkel egészítheti ki a védelmet.

Az első atombomba ledobását követően az emberiség megismerhette a radioaktív sugárzás szervezetre gyakorolt rövid és hosszú távú hatásait. Az ionizált sugárzással működő technológiák diagnosztikai célú bevezetésével – röntgen, CT (computer tomográfia), MR (mágneses rezonancia) és a rákgyógyításban használt sugárterápia szükségessé és sürgetővé tették, hogy olyan szereket találjanak a szakemberek, amelyek költséghatékonyak és a páciens számára mellékhatások nélkül működjenek. Szépítjük vagy sem, a ma használatos technológiák is veszélyeket hordoznak magukban. Véletlenszerűen beütöttem a keresőbe a 'CT vizsgálat' kifejezést és az első oldalra kattintva a leírás veszélyei alatt megjegyzik, hogy „...CT vizsgálat nem jelent nagyobb kockázatot a beteg számára mint bármilyen más röntgen vizsgálat. A CT során a szervezet elhanyagolható rtg. sugárnak van kitéve. Bizonyos esetekben azonban a szervezetet sugárkárosodás érheti, amely [az idézetben szereplő helyesírási hibával – AB.] elsősorban a női és férfi ivarszerveket. Terhességben, a magzatkárosodás veszélye miatt, a CT vizsgálatok, hacsak nem életveszélyes állapotról van szó, kerülendők. Fogamzókorban lévő nők vizsgálatánál a CT esetében is nagy körültekintésre van szükség.” (www.med-courier.com) Vagyis mégsem annyira veszélytelen ez a vizsgálat?

A gyógynövények antioxidáns és rákos sejtek fejlődését lassító vagy gátló tulajdonságai miatt figyeltek fel a természetes növényi orvosságokra a kutatók.

Catty azért kezdett a téma iránt érdeklődni, mert szeretett volna valamilyen megoldást javasolni ügyfeleinek a kis mennyiségű sugárzások – fogröntgen – és a közepes sugárzások – CT, MR stb. - mellékhatásainak kivédésére illetve megelőzésre. Catty figyelme először a mirtuszfélék családjába tartozó Melaleuca nemzetség felé, pontosabban a teafa (Melaleuca alternifolia) és a niaouli (Melaleuca quinqinervia) felé fordult. A növényekből előállított illóolajok sugárzásvédő tulajdonságait az aromaterápia két kiemelkedő szakembere Pierre Franchome és Dr. Daniel Penoël szemléltették. Catty a két szakember eredményeit és saját, éveken át tartó, rákbetegség miatt sugárterápia alatt álló pácienseivel folytatott gyakorlati tapasztalatait – mind az illóolajok mind pedig a hidrolátumok használatával – követően írt le receptet. A formula célja, hogy a sugárterápia során besugározandó testrész bőrfelületét megvédje az oly gyakori égési sérülésektől.

Spray sugárkezelések által okozta helyi égések megelőzésére

98 ml teafa hidrolátum

4 csepp teafa illóolaj

5 csepp niaouli illóolaj

5 csepp levendula illóolaj

Catty azt javasolja, hogy a keveréket felhasználás előtt egy spriccer flakonban jól össze kell rázni és a sugárkezelés előtt maximum 1 órával a kezelendő felületre kell porlasztani. A kezelés végén újra be kell fújni a testrészt.

Évek hosszú során a betegek és a kezelőorvosok is felfigyeltek rá, hogy a sorozatos besugárzásos kezeléseket követően is csupán minimális égési sérülés, hegesedés történt a besugárzások helyén. Számos kórház ragaszkodott ahhoz, hogy a betegek a besugárzás előtt semmilyen anyagot ne használjanak a besugározandó területen. Természetesen ehhez azért ragaszkodtak, mert féltek attól, hogy nehogy valamilyen károsodás érje a pácienst és elkerüljék az esetleges jogi problémákat. Catty megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy a teafa és niaouli illóolajnak kifejezetten jellegzetes illata van, a kórházi személyzet és az orvosok sem tettek megjegyzést. Ennyit az elővigyázatosságokról.

Catty a tudományos a témával foglalkozó kutatási cikkeket is kutatta és meglepetésére igen kevés ide vonatkozó információt talált a Melaleuca nemzetséggel kapcsolatos kutatások körében. Ez nem kell hogy elkeserítsen minket, hiszen a növényvilágban tudományosan bizonyított, számos sugárzásvédő tulajdonsággal rendelkező fajt találunk. Nem meglepő, hogy az aromaterápia többjüket is ismeri és használja, másokat táplálékkiegészítőként, gyógynövény és gyógynövény kivonat formájában árusítják.

A tudományos megközelítés

Catty levezeti, hogy amikor a kutatók olyan anyagokat vizsgálnak, amelyek sugárzásvédő tulajdonságokkal rendelkeznek, először antioxidáns, gyulladásgátló, immunrendszeri modulátor, antimikrobiális és szabad gyök megkötő jellemzőkel rendelkező növényeket vizsgálnak. Ha ezek a feltételek fennállnak, a következő kritériumok a sejtmegőrző és sugárzási károsodást vagy sejtszerkezeti változásokat csökkentő jellemzők és további szempontok. Mindezek mellett a legfontosabb szempont, hogy a természetes szer védelmet biztosítson az emésztőrendszeri hámszövetek és a csontvelő (a sugárzás által leginkább károsított szövetek) számára. Örömhír, hogy jó néhány hétköznapinak számító konyhai alapanyag és gyógynövény rendelkezik ilyen képességekkel, amelyek közül több mindannyiunk számára elérhető.

A következő blogbejegyzésben a cikkben felsorolt és Catty által idézett javasolt növényekről bővebben olvashat.

Irodalom: Suzanne Catty: Radiation and Plant Medicine, Aromatherapy Today, (51), 2011 augusztus, 28-31-ik oldal.

Teafa - Melaleuca alternifolia

A teafa illóolaj rendkívül sokoldalú és talán a legtöbbet kutatott illóolajok egyike. Számos laboratóriumi kísérlettel bizonyították terápiás hatásait és egy sor kereskedelmi forgalomban is kapható készítményben alkalmazzák.

Család: Myrtaceae (mirtuszfélék)

A Melaleuca alternifolia 4-6 méter magasra növő örökzöld fa. Levelei kékeszöldek, keskenyek és a ciprusfa leveleihez igen hasonlítanak. Virágai a krémes fehértől a lila színűig változnak. A teafa leginkább a mocsaras, lápos területeket kedveli, legnagyobb számban a New South Wales-i (Ausztrália) Bungawalbyn lápvidéken őshonos.

A teafa az ausztrál őslakosok ősidők óta használják gyógyszerként és bőrpanaszokra (zúzódások, horzsolások, rovarcsípések, bőrfertőzések). A híres brit felfedező Cook kapitány nevezte el a növényt teafának, mert legénysége teát főzött a levelekből abban a reményben, hogy a skorbut ellen használni fog. A teafa a legalaposabban kutatott illóolaj. A II. Világháború alatt az ausztrál hadseregben sebek és bőrpanaszok kezelésére használták, és a katonák elsősegély felszerelésében alapgyógyszerként szerepelt.

Teafa - Photo courtesy Jade Shutes through Kent Goodwin McKay

Az illóolajat, amely színe a víztisztától a halványsárgáig változik vízgőz lepárlással nyerik a levelekből. Fűszeres, meleg, balzsamos illatú, szívjegy, szív-fejjegy.

Az egyik legbiztonságosabban használható illóolaj, nem toxikus, nem irritáns, nem fotoszenzibilis.

Kémiai jellemzők: az 1,8-cineol oxidban, a terpinén-4-ol alkoholban és monoterpénekben gazdag

Terápiás hatásait tekintve antibakteriális, gombaölő, antimikrobiális, antivirális, köptető és immunerősítő.

Kiválóan alkalmas szájpenész esetén hígított formában öblögetésre illetve torokgyulladás esetén gargalizálásra. Közismerten hatékony lábgombára, számos gyógyszertári és vény nélkül kapható készítményben is használják erre a célra. Nőknél hüvelygombára is alkalmazható, 10%ás hordozólajba – leginkább jojobaolajba – keverve a tampont át kell itatni és naponta egyszer cserélni. Antimikrobiális hatása miatt légzőrendszeri, légúti panaszokra, fertőzésekre, hörghurutra párologtatással, belégzéssel, inhalálással alkalmazható. A bőr betegségeinél tapasztalatok azt mutatják, hogy magában vagy más antiszeptikus, antivirális hatású olajokkal a szájherpesz, akné, körömbomba, kelések, rovarcsípések, fertőzött sebek elleni hatékony ellenszer. Szemölcsökre igen hatásos, bár ha hazai alternatívát keresünk a vérehulló fecskefű friss nedvének is szemölcsirtó hatást tulajdonítanak.

A hagyományos kínai gyógyászatban (HKO) a teafa levertség, lapos légzés, szívdobogás és gyenge keringés esetén tonizálhatja a csít (Mojay, 1997).

Bőrfertőtlenítő keverék:

teafa

levendula

citrom

római kamilla

Ravensara vagy Ravintsara. Melyik micsoda?

Ez a két illóolaj kevésbé ismert, ritkán használják Magyarországon sőt legtöbben nem is ismerik. Nemcsak a nevük nagyon hasonló de világszerte fogalmi zavarokkal is találkozhatunk az aromaterápiával foglalkozók körében. A témával érintő irodalom is eltérően ír a két illóolajról, amely még inkább összezavarhatja az aromaterapeutát. Sok szerző az egyik olaj jellemzésével tulajdonképpen a másikról ír és a rossz nevet használja. Tehát nehéz kibogozni, hogy melyik olaj valójában melyik, pedig nem árt pontosabban tudni róluk, mert eltérő terápiás hatásokkal rendelkeznek, más panaszok kezelésére alkalmasak. Egy biztos, hogy a két illóolaj markánsan különbözik aromáját/illatát illetve kémiai összetételét tekintve is. Először nézzük meg a két illóolaj profilját, majd a félreértésekre okot adható információkat.

Mind a Ravensara mind pedig a Ravintsara a babérfélék (Lauraceae) családhoz tartozó fajok, mindkettő fa. A babérfélék családjába kb. 50 nemzetséget és azon belül 2500 fajt sorolnak – érdekesség, hogy az avokádó (Persa americana) is a babérfélék családjához tartozik. További babérfélékhez tartozó fajok: kámfor (Cinnamomum camphora Monum), (ceyloni) fahéj (Cinnamomum zeylanicum), babér (Laurus nobilis), rózsafa (Aniba rosaeodora), kubebabors vagy kínai nevén may chang (Litsea cubeba), Ravensara (Ravensara aromatica).

A továbbiak megértéséhez először a babérfélék családjába tartozó Cinnamomum nemzetséget vegyük górcső alá. A név történetét tekintve a cinnamomum a görög kinnamon vagy kinnamomon tőből eredeztethető amely 'édes fát' jelent. A Cinnamomum nemzetség egymaga kb. 250 külön fajjal büszkélkedhet, számos fajból nyernek vígőz lepárlással illóolajat. A különböző fajokból nyert eltérő kémiai összetételű és változatos árú olajokat más és más terápiás hatásaik miatt használják. A legelterjedtebb Cinnamomum olajok a Cinnamomum verum syn. Cinnamomum zeylanicum (fahéj kéregből és levélből), a Cinnamomum cassia (kasszia) és a Cinnamomum camphora (Ravintsara, kámfor és Ho olaj). Rácz János Növénynevek enciklopédiájában (Tinta kiadó, 2010) című könyvében a fahéj címszó alatt is a kínai fahéjfa vagy fahéjkasszia névhez a 'Cinnnamomum aromatica' nevet rendeli forrásaira támaszkodva, holott a C. aromatica és a C. cassia is külön fajok, azaz a félreérthetőség számos publikációban fennáll.

A kámforfa Kínában, Japánba és Tajvanon őshonos, ahol a II. Világháború végéig jelentős mennyiségben folyt kitermelése mint a kámfor elsődleges forrása, illóolajat és kristályos kámfort állítottak elő belőle.

Akkor most nézzük külön-külön a két illóolajat adó fajt.

Ravensara (Ravensara aromatica Sonnerat)

A Ravensara illóolaját a Ravensara aromatica Sonnerat syn. Agatophyllum aromaticum fa leveleiből vízgőz desztillációval nyerik ki. A források szerint a kéregből nyert illóolaj nagy mennyiségben tartalmaz metil-chavicolt (syn. estragol), szabinént, alfa-terpinént, limonént és kevés 1,8-cineolt syn. eukaliptolt. Tony Burfield (1) egy vizsgálata a fa kérgéből nyert olajat metil-chavicolban kiemelkedően gazdagnak találta (akár 90%), mások leírása szerint a levelekből nyert olajnak van magas eugenol tartalma, megint más vizsgálatok a levélből nyert illóolajat magas eukaliptol tartalmúként jellemzik. Burfield szerint a Ravensara illóolaját adó faj pontos botanikai besorolását tekintve több akadémiai kutatót is zavarba hozott és vitához vezetett – hát még az aromateraputákat! - és számos cikk jelent meg a témában. Tanulmányában tovább boncolgatva a témát leírja, hogy a Ravensara nemzetség ma körülbelül 30 őshonos madagaszkári fajt foglal magába. A Ravensara aromatica 20 méter magasságot is elérő, 700-1000 méter magasságban élő aromás fafajta, amely Madagaszkár keleti oldalán, a párás őserdőben nő de a keleti partvidéken csoportokban is előfordul. A fának illatos levelei, kérge és termése van.. Clarke (2) és Shutes (3) szerint is a illóolaj magas eugenol tartalma miatt gyermekek és idősek esetén óvatosan használandó. Clarke leírása szerint az illóolaj rendkívül hatásosan használható vírusos fertőzésekre, a herpesz vírus (I-es típus) által kiváltott különböző megjelenésekre. A Varicella zoster vírus, amely a bárányhimlő okozója később látens vagy alvóvírusként az idegdúcokban búvik meg és attól függően, hogy melyik kilépő idegpályánál aktivizálja - jellemzően az immunrendszer meggyengülésekor - magát a test különböző területein jelennek meg kiütések.

Ravensara aromatica illóolaj - Essential Aura, Kanada Fotó: AB

 Ravintsara (Cinnamomum camphora L. Nees & Eberneier) 

A Cinnamomum camphora faj földrajzilag is számos területen honos, tehát Kínában, Japánban, Tajvanon és Madagaszkáron is, ahol több forrás szerint behonosított fajként került. Nyilvánvaló, hogy a más földrajzi területről származó azonos faj másféle kémiai összetevőket produkál (kémiai típus) természetesen attól is függ az illóolaj összetétele, hogy melyik növényi részt használják fel a lepárlásnál – fa, kéreg vagy levelek. A növényből előállított illóolajok többek között: kámfor (Japánban), Ho fa vagy levél (Kínában), szasszafrász (Kínában), Ravintsara (Madagaszkáron). A japán C. camphora (Hon-Sho kámforfa) illóolaja akár 50%-ban is tartalmazhat kámfort. Hogy még jobban bonyolítsuk a dolgot legalább négyféle kémiai típust különböztetnek meg a C. camphora olajok között. Például a madagaszkári növény leveleiből előállított esetében – ez a mi Ravintsaránk – az ázsiai kámforfák magas kámfor tartalmától eltérően akár 45% 1,8-cineol-t (syn. eukaliptol) tartalmaz, míg a Ravensara illóolajában ez 5% körüli csupán.

1. Cinnamomum camphora Forrás: lásd a felh. irodalomnál

Az 1,8-cineol (eukaliptol) változatban 55-76% eukaliptol van és kb. 20% alfa-pinén és alfa-terpinén (ez a Ravintsara), a linalol kémia típus 80% körül linalolt és 10% monoterpéneket tartalmaz (ez a Ho fa vagy levél illóolaja). Az utóbbi időben a C. camphora Ho levélből előállított illóolaja a természetes linalol fontos forrásává lépett elő, amelyet korábban a rózsafa (Aniba rosaeodora) töltött be de ma már a veszélyeztetett fajok között tartják nyilván. A szafrol kémiai típus 80% körül szafrolt valamint 10% körül monoterpéneket tartalmaz (ez a kínai szasszafrász olaj). A nerolidol kémiai típus 40-60% nerolidolt és 20- 20 % mono- és szeszkviteréneket tartalmaz.

Terápiás felhasználás

Ravensara - Ravensara aromatica

Marge Clarke a Ravensara illóolaját kiemelkedően hatásosnak írja le felső légúti vírusos fertőzések és influenza esetén, valamint megemlíti, hogy számos elismert forrás a Ravensara és a Calophyllum (valószínűleg a Tamanu olajra utal – A.B.) keverékével az övsömör arcon és nyak környékén megjelenő formája ('shingles') esetén kiváló eredményeket értek el. Shutes valószínűsíti, hogy a kombinációnak nem a Ravensarát hanem a Ravintsarát kellene említeni, tehát Clark tévesen utal a Ravensarára leírásában. A félreértés valószínűleg annak köszönhető, hogy a fenti kombinációt Kurt Schnaubelt az aromaterápiában ikonnak számító szakember eredetileg a Ravintsarával népszerűsítette a 'shingles' kezelésére.

Tony Burfield egy másik tanulmányában (4) több több kutató által lefolytatott elemzést is közöl, amelyek egymástól eltérő kémiai összetevőkről számolnak be valamint az illóolaj biztonságos használatát elemzi. Ezek szerint egyrészt magas terpén tartalmú olajként elemezték, mások magas metil chavicol és metil eugenol tartalmat említenek. A Kent Goodwin McKay által fémjelzett kanadai Essential Aura az általuk forgalmazott levelekből lepárolt Ravensarának többek között erősen fertőzésmentesítő, antivirális, antiszeptikus és immunrendszeri stimuláns tulajdonságokat tulajdonítanak kiemelve a herpesz elleni drasztikus hatását (5). A biztonsági jellemzésben csecsemőknek és kisgyermekeknek nem ajánlják. Ezzel párhuzamosan felső légúti panaszokra is ajánlják. Shutes (6) a Ravensarát antivirális és immunerősítőként jellemzi és bronchitisre, izom és ízületi fájdalmakra, övsömörre és herpeszre ajánlja. Battaglia (7) monográfiája az illóolaj fő összetevőjeként az 1,8-cineolt jelöli meg, persze ez az információ sem segíti a biztos eligazodást a tényleges jellemzők tekintetében.

Az én tapasztalatom, hogy a Ravensara erősen antivirális illóolaj többek között felső légúti fertőzésre és influenza szerű, heveny, lázzal járó betegség esetén igen hatékony. Emellett kiválóan látszik működni szemölcsök kezelésére a teafával (Melaleuca alternifolia) szinergiában, amely azt látszik bizonyítani, hogy az idegrendszerre is hat.

Szemölcs kezelés előtt Fotó: AB

Szemölcs kezelés után Fotó: AB

Az általam használt illóolajok illata messzemenőleg különbözik a madagaszkári eredetűként forgalmazott több kipróbált Ravintsara illóolajtól, amelyben erősen és dominánsan megjelenik az eukaliptuszra és más olajokra jellemző enyhén penetráns 1,8-cineol tartalom, viszont édeskés, fűszeres, talán enyhén fahéjra emlékeztető illattal rendelkezik.

Ravintsara – Cinnamomum camphora

A már előzőleg taglaltakban tehát a Ravintsara a Cinnamomum camphora madagaszkáron honos faja amely a legtöbb forrás szerint az 1,8-cineol kémiai típust képviseli s mint ilyen a magas oxid tartalmának köszönhetően elsősorban légúti panaszok kezelésére hatásos. A Ravintsara, mint a fentiekben bemutatott Cinnamomum nemzetségbe tartozó faj igen jól dokumentált és az aromaterápiában is számos forrásban említik, így több információhoz is hozzájuthatunk.

Terápiás hatásai: antivirális, antimikrobiális, köptető, nyákoldó, légzésjavító, immunstimuláns, görcsoldó.

Magas oxid tartalma miatt könnyen tovább oxidálódik, ez viszont könnyen nemkívánatos bőrreakciókhoz vezethet. Kisgyermekeken és asztmásokon használata nem ajánlott.

Végül zárszóként: nem csoda hogy sokakat megzavar a két illóolaj, hiszen a nevük is igen hasonló, továbbá mindkettő madagaszkári eredetű, ráadásul ahány cég annyiféle leírás szerepel az egyes internetes áruházban, nálunk pedig csupán a Ravintsarával találkoztam egy megbízható német eredetű olajokat forgalmazó cégnél.

Mindenesetre egy biztos, úgy tűnik, hogy az aromaterápiával foglalkozók körében sincs egyértelműsítve a két olaj közötti különbség. illetve, hogy melyiket mire is ajánlják. További kutatások és laboratóriumi eredmények még váratnak magukra a kérdés tisztázásához. Én továbbra is mindék olajat használom, és úgy tűnik hogy eredménnyel. 

A téma felgöngyölítéséhez nagy segítséget nyújtott Jade Shutes (EWSHAS) és Marge Clark (Nature's Gift) írásai a témával kapcsolatban.

Irodalom:

(1). Burfield, T.: Ravensara oils. Forrás: http://www.users.globalnet.co.uk/~nodice/new/magazine/ravensara/ravensara.htm, Letöltve: 2011.03.04. 

(2). http://www.naturesgift.com/essential/descriptionp-r.htm#RAVENSARA#ixzz0WIdTf1Dc

(3).. East-West School for Herbal and Aromatic Studies Newsletter 2009: Ravensara vs Ravintsara. What's the difference?

(4). www.cropwatch.org. Burfield, Tony. Ravensara-Ravintsara Confusion. Letöltve 2011.03.03. forrás: http://www.cropwatch.org/Ravensara-Ravintsara%20Confusion%20Update%201.pdf
(5). www.essentialaura.com: Essential oil profile for Ravensara

(6). Shutes J.-Weaver C.: Aromatherapy for Bodyworkers, Pearson Prentice Hall, NJ, USA, 2008
(7). Battgalia, S.: The Complete Guide To Aromatherapy, The International Centre of Holistic Aromatherapy, Brisbane AUS, 2008
Maria Lis-Balchin: Aromatherapy Science, Pharmaceautical Press, 2006, UK
Képek:
1. Cinnamomum camphora: http://en.wikipedia.org/wiki/File:Koeh-181.jpg – public domain

Illóolajok utazóknak - First Aid Kit

Minden egyes utazás valamit rejteget. Nem csak a távoli vagy közeli tájak szépségét, érdekességeket, ízeket és érzéseket de sokszor meggyűlik a bajunk ezzel vagy azzal. Ha nyár van a napon leéghetünk, megfájdul a fejünk, csípnek a szúnyogok, a repülőn, hajón vagy autóban elfog az émelygés. Hosszú repülőút és időeltérés után átállással küszködünk. Ha több emberrel utazunk együtt ránk tüsszentenek, olyat eszünk, amihez a gyomrunk nincs hozzászokva, lehorzsoljuk a kezünket lábunkat, hosszú, megerőltető kirándulás után fáj vagy görcsöl a lábunk. Elered az orrunk vére és még sorolhatnánk. S ha ehhez hozzáadjuk, hogy mindezt gyerekekkel együtt tesszük, akkor már biztosan állíthatom, hogy elengedhetetlen útitársunk kell hogy legyen egy illóolajokból összeállított 'elsősegély csomag'. Alább ötleteket kaphattok hogy egykét illóolajjal mennyi minden problémára vihetünk magunkkal illatos segítséget.

No. 1 - Levendula: leégések, bármilyen égésre, horzsolások fertőtlenítésére, háborgó gyomorra, álmatlanságra, szél szárított bőrre, sebekre, szúnyogriasztásra, fáradtságra, izomfájdalmakra, hőemelkedésre

No. 2 - Borsmenta: fejfájásra, émelygésre, migrénre, izomfájdalmakra, hőemelkedésre

No. 3 - Teafa: rovarcsípésekre, meghűlésre, kézfertőtlenítésre, rovarűzésre, lábgombára, horzsolások fertőtlenítésére

No. 5 - Citrom: megfázásra, kézfertőtlenítésre, immunerősítésre

Foto: AB

No. 6 - Gyömbér: utazási émelygésre, időátállással járó utazásra, bél-, emésztési- és gyomorpanaszokra

No. 7. - Cickafark: orrvérzésre, meghűlésre

No. 8  - Eukaliptusz (gyermekeknek az Eucalyptus radiata ajánlott): meghűlésre, légúti fertőzásekre, izomfájdalmakra,

No. 9 - Indiai citromfű: szúnyogriasztásra