MEGÚJULT BLOG - ÁTKÖLTÖZTÜNK - http://blog.aroma-botanica.hu

Kedves Látogaró!

Az Aroma Botanica blog megújult, mobil és tablet barát lett és átköltözött. Az új blogot itt találja

http://blog.aroma-botanica.hu

Illatos üdvözlettel

Hollódi Gergely aka Aroma Botanica

 Aromaterápia és a szenszizmus

A szenszizmus szó a szenzualizmusból alkotott modern kifejezés. A szenzualizmus, mint ismeretelméleti irányzat a 18. században élte virágkorát és az érzékelést és az észlelést tekintette a megismerés egyedüli forrásának. A szenszizmus tulajdonképpen nem más, mint egy új életstílus, amely az érzékeinkre támaszkodva holisztikusan támogatja érzelmi és értelmi jól-létünket. A szenszizmus lényege, hogy az élvezet gyógyít, az érzéki élvezet pedig érzelmi szinten gyógyító hatással bír. Érzelmek nélkül a sejtjeink sem létezhetnek. Az aromaterápia szó szerinti fordítása az illatokkal végzett terápia de valójában annál több, hiszen az illóolajokkal és egyéb természetes készítményekkel fizikai panaszokat is kezelhetünk Egy kellemes zenével végzett, az érintést is magába foglaló aromaterápiás masszázzsal pedig egyszerre több érzékünket is kényeztethetjük. Tehát az aromaterápia nem más, mint a test-lélek-szellem együttesének kezelésére szolgáló jelenleg alternatívnak számító gyógymód.

A pszichológusok szerint mindannyian 9 intelligenciafaktorral rendelkezünk. Mindegyiknek megvan a maga neve, de ezeket összefoglalóan érzelmi intelligenciának nevezik. A faktorokra az öt érzékünk, azaz öt csatorna hat, vagyis a látás, a hallás, a tapintás, az ízlelés és a szaglás. Az érzelmeinkre legerősebben ható érzékünk a szaglásunk. Noha agyunk felét a látás köti le, génjeink a többi érzéki stimulussal szemben leginkább a szaglásra kódoltak. A szaglás tehát énünk fontos része – talán fontosabb is, mint amennyire annak gondoljuk.

A 21. században az illatok felértékelődtek. Az illatok közvetlen kapcsolatot jelentenek az érzelmi jól-léttel és ez mind több és több ember számára válik nyilvánvalóvá. Ma már számos vállalat szeretne 'egyéni illatot' (signature scent), egyre többen áhítoznak 'személyes illatra' is de legalábbis nagyobb változatosságra és nem csupán a 'klasszikusokra'. A tendenciák alapján úgy tűnik, hogy ez különösen igaz a fiatal férfiakra. Nem véletlen, hogy Brazíliától Indiáig, a parfümcégek egyre intenzívebben foglalkoznak deókkal és frissítő spray-kel. Kimondhatjuk, hogy az illatok divatosak!A legtöbb ilyen készítmény azonban szintetikus összetevőket tartalmaz, amelyek érzelmeinkre csupán felszínesen hatnak. Az aromaterápia azonban természetes és hamisítatlan illóolajokat alkalmazza a jól-lét megalapozásához és a fizikai és pszichés gyógyításhoz.

Peter Paul Rubens: El Olfato vagyis a szaglás allegóriája (1619)

Modern és korlátozott szaglásunk gyakran reagál az erős de az átlagos szagokra is. Szaglórendszerünk, agyunk szaglásért felelős területei – a 'szagló-agy' – úgy alakultak ki, hogy relatíve gyorsan képesek a szagok blokkolására, vagy a minket körbevevő illatokat elfelejteni. Jó példa a főzés: az étel szagára beindulhat az emésztőrendszer és éhesek leszünk. Egy kellemetlen szagtól hányingert kaphatunk. Ez mind azt bizonyítja, hogy a szaglásunk befolyásol bennünket, látens módon arra várakozik, hogy használjuk és felébresszük. Erre képesek az illóolajok és az aromaterápia. Az állatvilág szereplőihez hasonlóan, az ember is megkeresi a számára kellemes illatokat, azokat, amelyekre szüksége van. Táskába, zsebbe rejtve hordozzuk magunkkal, vagy csak a helyiséget illatosítjuk azokkal az illatokkal, amelyek megnyugtatnak, újdonságként hatnak ránk. Hangulatokat fedezhetünk fel és élvezhetünk, érzéseinket befolyásolhatjuk. Az illóolajok tárháza ugyan véges, de kombinációjuk végtelen. A stressz és az elidegenedett városi és modern lét kényelmetlenségeit és az ezek által okozott fizikai és pszichés betegségeket az illóolajok enyhíthetik. Az illatok erejét kihasználva a szakértelemmel összeállított keverékekkel megváltoztathatjuk a körülöttünk lévő világot és javíthatjuk közérzetünket. Az illóolajok által közvetített finom hatás tevékenységünkre és kreativitásunkra is hatással van.

A szenszizmus és az illóolajok teljesebb jól-létet biztosíthatnak mindannyiunk számára, érzékeink ismét kinyílhatnak egy szép új világ felé...

Illóolajok és ételek

Többen használják az illóolajokat különböző ételek elkészítéséhez. Az illóolajok moderált mennyiségben kellemes ízfokozók lehetnek, sőt egyenesen zöld alternatívái a mesterséges ízesítőszereknek. Azonban sokan kérdezik, hogy milyen mennyiséget használjanak. Általánosan elfogadott nézet a szakértők körében, hogy az illóolajok kifejezetten potens és koncentrált anyagok, így vannak olyan olajok, amelyekből már 1 csepp is bőven elegendő. Néhány a legtöbb terapeuta által javasolt biztonságos használatra vonatkozó használati tanács:

1. Az illóolajokat mindig moderált mennyiséget ajánlott használni. Az 'erősebb' összetételű olajokat csak kis mennyiségben javasolják alkalmazni. Ilyen olajok a bazsalikom - linalol típus (Ocimum basilicum), fekete bors (Piper nigrum), szegfűszeg (Eugenia caryophyllata), koriander (Coriandrum sativum), indiai citromfű (Cymbopogon flexuosus), borsmenta (Mentha x piperita), oregánó (Origanum vulgare var. hirtum), fodormenta (Mentha viridis), gyömbér (Zingiber officinale), szerecsendió (Myristica fragrans), kapor (Anethum graveolens).

Gyengédebb olajoknak számítanak - a legtöbb citrusféle és virágos növény - pl. a mandarin (Citrus reticulata), citrom (Citrus limon), grapefruit (Citrus x paradisi), édeskömény (Foeniculum vulgare var. dulce), édes narancs (Citrus sinensis), levendula (Lavandula angustifolia), petitgrain (Citrus aurantium). Ne felejtsük, hogy az élelmiszer-, vegyi- és gyógyszeriparban előállított és a boltokban kapható számos ételben, italban, teákban, fogkrémekben és röviditalokban de gyógyszerekben is alkalmazzák az illóolajokat, tehát azokat már amúgy is fogyasztjuk.

2. Kizárólag bio, ecocert vagy más minősített, vegyszer mentes környezetből származó és vadon gyűjtött alapanyagból készült illóolajokat tanácsos felhasználni. 

3. A felhasznált illóolajokat mindig valamilyen más, zsírban vagy alkoholban ajánlják először hígítani., pl. vajban, valamilyen növényi olajban, mint az olívaolaj vagy napraforgóolaj stb., mézben. Az illóolajok alkoholban és likőrökben is kiválóan oldódnak. A felhasználás előtt mindenképpen először az olajban vagy alkoholban érdemes az illóolajat hígítani, tehát elkerülni a túlzott mennyiséget. Ez azért fontos, mert bizonyos olajok, pl. a citrusolajok eléggé hígak, mobilak, így előfordulhat, hogy a tervezettnél több csepp kerül a keverékbe. Ilyenkor érdemes a mennyiséget megfelezni, vagy végső esetben újra keverni. 

4. Az illóolajokat mindig gondosan le kell zárni és fénytől és hőtől elzárt helyen tárolni. A citrusolajokat az eltarthatóságuk korlátozottsága miatt érdemes hűtőben tárolni. 

5. Az illóolajokat gyermekektől gondosan elzárva kell tartani, valamint azokat terhesség alatt különösen óvatosan javasolt alkalmazni!

Mandy Apfel és Daniel Patterson Aroma című könyvéből egy kellemes receptet választottam gondolatindítónak.

Mentás csokoládé truffle

mérettől függően kb. 40-80 golyócskára

 

Fodormenta (Mentha viridis)

A csokoládé és a menta klasszikus kombinációja a fodormenta intenzív aromájával feldobva, amely a csokoládé kesernyés ízét megfelelően ellensúlyozza. Ha nem azonnal kerülnek elfogyasztásra, a golyók megfelelően csomagolva, akár két hétig is elállnak a hűtőben.

Hozzávalók:

• 45 dkg jó minőségű étcsokoládé (pl. Vairhona)
• 500 ml sűrű főzőtejszín
• 15 csepp fodormenta illóolaj
• 250 ml nem édesített kakaópor (pl. Vairhona)

Az előzőleg apróbb darabokra tört csokoládét egy rozsdamentes tálban, vízgőz fölött olvasszuk meg, adjuk hozzá a tejszínt és a fodormenta olajat és keverjük egyenletesre. A masszát töltsük jénaiba vagy porcelán edénybe és hagyjuk megdermedni, majd helyezzük hűtőbe kb. 2 órára. Egy először langyos vízbe mártott kiskanállal vagy kisebb fagylaltszedővel gombócokat kanyarítsunk a masszából, majd az egy tálcára szórt kakaóporban forgassuk meg őket. Ha kell akár szabályos golyókat is formázhatunk, majd ismét forgassuk meg azokat egyenletesen a kakaóporban. Kis időre helyezzük vissza az elkészült golyócskákat és szobahőmérsékleten apró fodormenta levelekkel díszítve szervírozzuk.

Felhasznált irodalom:

Mandy Aftel, Daniel Patterson: Aroma, Artisan, New York, USA, 2004

The International Journal of Professional Holistic Aromatherapy, Vol. I., spring 2013

Aromaterápia a szaunában

A szaunázás régi gyógymód, amit már a klasszikus korban is élveztek az emberek. A közfürdők világa már a római korban is népszerű és elfogadott egészségmegőrzési módnak számított. A szaunázás célja lehet: egészségmegőrzés, relaxáció, szociális program, sprituális gyakorlat.

A szaunázás számos, jótékony hatása többek között:

* a salakanyagok bőrön keresztüli eltávolítása

* a keringési rendszer tréningezése

* könnyebb légzés

* a tüdő kapacitásának megnövekedése

* az immunrendszer erősítése

* légúti problémák javítása

* stresszoldás

* hangulatjavítás

Az aromaterápia és a szaunázás tökéletesen kiegészítik egymást. Az aromaterápia és az illóolajok terápiás hatásainak köszönhetően még felkészültebben támogathatjuk egészségünket, de nem mellékes, hogy aktívan javíthatjuk hangulatunkat is.

Az illóolajok szaunában történő alkalmazása elsősorban belégzéssel történik, de a sós- vagy cukros-illóolajos bedörzsölésekkel az olajok jótékony hatásaikat a bőrön keresztül is kifejthetik. Az illóolajok terápiás hatásai többek között:

Antiszeptikus

Antibakteriális

Antivirális

Nyákoldó

Köhögéscsillapító

Simaizom lazító (köhögéseknél fontos)

Stresszoldó

Idegrendszeri nyugtató

Köptető

Fájdalomcsillapító

Gyulladáscsökkentő

Vízhajtó

Izzasztó

Értágító

 

Az illóolajok használata a szaunában

Elterjedt szokás, hogy a szaunában vízhez adagolva az illóolajokat rálocsolják a szaunakályhára, vagyis a felforrósodott kövekre. Ez nem túl jó megoldás, hiszen az illóolajok hőre kifejezetten érzékenyek. Ilyenkor a lehető legrosszabbat tesszük az illóolajokkal, hiszen a forróság tulajdonképpen 'megégeti' vagyis összetételükben roncsolja az olajokat, tehát pont a terápiás tulajdonságaiktól fosztjuk meg e finom esszenciákat. Ideálisabb megoldás, ha egy langyos vízzel teli üveg vagy kerámia tálkát helyezünk a kályha vagy fűtőtest mellé és abba cseppentjük az olajokat. Talán nem lesz annyira intenzív és 'sokkoló' hatású az eredmény de az biztos, hogy nem fosztjuk meg az olajokat azon tulajdonságaiktól, amiért használni szeretnénk azokat. Egyes helyeken már alkalmaznak olyan megoldást, amikor egy erre a célra készült üveg vagy kerámia 'kaspót' lógatnak a kályha fölé közvetlenül, ebbe tesznek vizet, illetve illóolajat csepegtetnek bele.

Lógatható tálka

Légúti tisztító / antiszeptikus keverékek szaunázáshoz

Borsmenta illóolaj                    2 csepp

Kerti kakukkfű (linalol típus)  2 csepp

Lavandin (Grosso)                   4 csepp

Eukaliptusz                              3 csepp

Jegenyefenyő                           5 csepp

Mandarin (sárga)                     5 csepp

Erdei fenyő                             3 csepp

Fekete luc                               3 csepp

Szibériai fenyő                        4 csepp

A Természet illata majdnem annyira kellemes, mint a valóság – legalábbis az agyunk szerint

Erre a cikkre egy kedves svéd aromaterapeuta barátom Anna Dannfelt hívta fel a figyelmemet. Elgondolkoztató és csodálatos, hogy az agyunk mire képes és mennyire befolyásolható. Gondolataink vagy érzékeink csalnak meg minket, vagy a valóság is ilyen távol van tőlünk.

Forrás: Bonnie Tsui, 2013 március 7.

http://www.theatlanticcities.com/technology/2013/03/smell-nature-almost-good-real-thing-far-our-brains-are-concerned/4894/

A kutatók egy sor bizonyítékot gyűjtöttek össze, amelyek azt sugallják, ha nincs időnk, hogy a természetbe kiránduljunk, csupán a természetről készült képeket nézegetve is képes agyunk az ellazulásra. A legfrissebb hír, hogy tokiói tudósok kísérleteket végeznek, amelyben azt vizsgálják, hogy a természet illatai – például az erdei fenyő vagy a ciprus illata – dramatikus mértékben csökkentik a vérnyomást és emelkedik a rákos sejtek elpusztításáért felelős fehérvérsejtek számát a vérben.

kép forrása: http://www.sxc.hu/

Qing Li, a tokiói Nippon Medical School higiéniai és közegészségügyi tanszékének immunológusa nyolc éve vizsgálja a növények által kibocsájtott fitocid – illóolajok és illó vegyületek – anyagokat, illetve azok emberi egészségre kifejtett hatásait. Kísérletekben mutatták ki, hogy a természetjárás a modern, zsúfolt, szennyezett és autókürtöktől harsogó városi világ által túlterhelt idegrendszerre nyugtatólag hat. Li korai kutatásaiban kimutatta, hogy az erdei séta után a fertőzések és a rák megelőzésére hivatott természetes ölő sejtek száma megemelkedik a vérben. Arra a következtetésre jutott, hogy a bekövetkezett változások az örökzöldek és más fák által kibocsájtott illatanyagoknak tulajdoníthatók.

Feltevései bizonyítására Li és kollégái szervezetet hoztak létre Japánban, hogy az 'erdőterápiát' hivatalosan is tanulmányozhassák. A kísérleteikben részt vevőket hotelszobákban elkülönítve vizsgálták. Voltak akiknek ciprus illóolajat porlasztottak a szobájukba, másokat az aromaterápiás kezelés nélkül vizsgáltak. Az illóolajos kezelésben részesülők stresszhormon szintje jelentősen csökkent, immunrendszeri aktivitásuk pedig növekedett. Néhány évvel később a terápia világszerte ismertté vált. Az International Society of Nature and Forest Medicine (http://infom.org) első nemzetközi szimpóziumát is megtartotta, amelynek témái voltak többek között az erdőterápiával foglalkozó kutatások és trendek. A természetes illatokat alkalmazó terápia és az ún. 'erdő-fürdőzés' témájában élen járó japánokat a finnek követik. A Finn Erdőkutató Intézet igazgatója Liisa Tyväinen többéves kutatási programot vezet, amelyben az erdők és az emberi egészség összefüggéseit vizsgálják. A dél-koreaiak pedig 2014-ben egy teljesen új, 140 millió dolláros beruházás keretében egy Nemzeti Erdőterápia Központot hoznak létre.

Egy régi-új bölcsesség: ha tudsz kirándulj, ha mégsem és rád ül a stressz, az aromaterápia segíthet. Ezt most már tudományos vizsgálatok is bizonyítják.

Lassan lassan a tavasz tényleges eljöttével az erkélyünk előtti gesztenyefák is virágozni kezdenek, és amikor a hegyet és az erdőt nézem a lenyugvó nap sugaraival beterítve az ablakból én is megnyugszom...

Ravensara aromatica – egy zavaros történet 2. rész
 

A Ravensara aromatica őshazája Madagaszkár. Ha láttak már a tévében filmet Madagaszkárról, akkor tudják, hogy egyedülálló, méretét tekintve a Föld negyedik legnagyobb, Afrika keleti partjaitól nem messze az Indiai-óceánban fekvő sziget. Növényvilága különleges.

Az egy adott helyen található, őshonos növényfajokat endemikusnak nevezik. Madagaszkár növényvilágának nagy része, kb. 11 000 faj endemikus, vagyis, azon a helyen őshonos. Nem meglepő, hogy a botanikusok paradicsomának tekintik. Mivel Madagaszkáron teljes gőzzel folyik a fakitermelés, környezetvédők és botanikusok serege táborozik mindenhol a szigeten. A mai napig fedeznek fel újabb és újabb fajokat.

Madagaszkár főleg a francia gyarmatosítok célpontja volt. A szigettel kapcsolatos első botanikai leírások az 1600-as évekre datálhatóak. A Ravensara aromatica tudományos név végződése Sonnerat, amely a faj kategorizálását elvégző botanikus neve. Sonnerat gyűjtéseit 1768-tól végezte. Monsineur Sonnerat és nagybátyja – Mauritius, egy másik Indiai-óceán-i sziget – kormányzója növényeket gyűjtögetett akkoriban Madagaszkáron. Ezzel egy időben az Indiai-óceán a növények csereterületévé vált. A fajok a kereskedők hajóival szigetről szigetre vándoroltak. A hajók fűszereket szállítottak India, Indonézia és a Nyugat-afrikai partok között. Nem meglepő módon a Madagaszkárra került növények nagy része Mauritiusról, Srí Lankáról és Indonéziából érkezett. Ekkoriban a közelben található afrikai partvonal brit fennhatóság alá került. No és persze, nem szabad elfelejtenünk a hollandokat sem, akik akkoriban a fűszer kereskedelmi útvonalakat tartották fennhatóságuk alatt.

A jelenkorhoz közelítve, a 20. században a francia gyarmati kormányok az aromás növények termesztését sürgették, mert a francia kozmetikai és parfümipar igényeinek kiszolgálását tartották szem előtt. Madagaszkárt a geránium-, ilang-ilang- és szegfűszegolajról kezdték számon tartani.

Mivel az USA-ban az aromaterápia egyre nagyobb népszerűségre tett szert, a ravensara is egyre keresettebbé vált. Különböző támogatások révén új ültetvények és lepárlók nőttek ki a földből. A támogatások révén létrejött projektek persze általában a kutatók, marketing szakértők és a közigazgatás figyelmét is felkeltik, a tudományos világ felélénkül. Ez pedig mindig tettre kész 'tudományos szakértőket' vonz, kivéve a helyi, bennszülött lakosságot, akik ugyan mit is tudhatnak az ügyről? Így történik ez a legtöbb gyógynövény esetében. Általában azonosítják az adott növényben található 'aktív összetevőt', majd egy izolált klónt nevelnek. Ekkorra, meglehetősen cinikus módon, a növénnyel aktívan foglalkozó vállalat vagy tudományos szervezet egy kvázi kereskedelmi állapotot hoz létre, amely egészen biztosan hátrányosan érinti mindazokat, akik elsősorban terápiás hatásaiért használták a növényt – vagyis a bennszülötteket. Csak remélhetjük, hogy a használt névtől függetlenül a ravensara túléli a jellemző folyamatot!

Sajnálatos módon az EU lehetővé tette a gyógynövények felhasználási módjainak szabadalmaztatását. A szabadalmak többsége persze nagyrészt a 'hagyományos módon történő használatra' alapoz. Ez pedig az alapvető polgári jogok, de inkább a születésünktől ránk ruházott jogaink megcsúfolása, amely pedig mindannyiunknak jogot biztosít a Föld által ránk ruházott javakra. A szabadalmakat olyan dolgokra kéne biztosítani, amelyek számunkra újak, még nem ismertek és nem azokra amiket régóta ismerünk és használunk. Egy adott összetevő azonosítása nem több, mint tény, annak hatásait nem kéne szabadalmaztatni.

Ezek után nézzük meg azok helyzetét, akiknek a ravensara olaját köszönhetjük. Madagaszkár lakói ebben az esetben két növényt ismernek és használnak. Az egyik növény, amely erősen ánizsos illatot áraszt Ravensara anisata néven lett bejegyezve. A fa akár 20 méter magasra is megnő, aromás és erősen csípős illatot áraszt, virágai aprók és zöldes színűek. A faj a magasan fekvő, és nehezen megközelíthető helyvidékein őshonos, ma már védett faj. A helyiek Havozo vagy Avozo néven ismerik. A Ravensara anisata illóolaját, amelyet hagyományosan a kéregből nyertek, az aromaterapeuták nem igazán hasznosították. Összetételét tekintve nagy mennyiségben tartalmaz metilkavikolt és anetolt. A botanikusok saját bölcsességük tudatában úgy határoztak, hogy a Ravensara aromatica és anisata ugyanaz a faj.

A helyiek egy másik népszerű, gyógyításra használt fát, és a belőle nyert olajat Voaravintsara vagy ravintsara néven emlegettek, amely a mai tudományos nevezéktan szerint Cinnamomum camphora néven van elkönyvelve. Érthető? Eléggé összezavartam már Önöket? Pedig semmi másról nincs szó csak egy névcseréről! Nyilvánvaló, hogy a két fából nyert illóolaj különbözik egymástól. Számomra semmi zavaró nincs benne, hiszen tudom, hogy milyen olajat vásárolok és milyet árusítok. A forrás a régi, a bennszülöttek a régiek és ők tudják, hogy mit csinálnak.

A többi madagaszkári lepárló pedig el kellett, hogy döntse mit árul, a kereskedőknek meg be kell érniük azzal a névvel, amit nekik mondanak. Ezért a legtöbb terapeuta csak akkor kerül ellentmondásba, amikor beszerzési forrást vált, vagy amikor újabb tankönyveket írnak a szakértők és újabb valóságot teremtenek.

Szerintem a legmegfelelőbb megközelítés a következő, – és itt válik hasznossá a kémiai analízis - hagyjuk, hogy a botanikusok eldöntsék, hogy mi micsoda. Nekünk, terapeutáknak mindenesetre három választásunk van: az egyik olaj cineolban gazdag és az aromaterápiában hagyományosan ravensara néven ismerik (ma ravintsara); a második olaj metilkavikolban gazdag, a fa kérgéből készítik és általában Ravensara anisata néven (a kereskedelem egyre többször R. aromatica néven említi) ismert. A harmadikat az előbbi faj leveléből szintén lepárlással állítják elő. A fenti három olajat semmiképpen nem szabad összetéveszteni a távol-keleti, linalolban gazdag Ho fa vagy Ho levél néven ismert Cinnamomum camphora olajával. Ez a legegyszerűbb módja a zavar kizárásának.

Megjegyzem, semmiképpen nem szeretnék a Ravensara-ügy gurujává válni. A fenn leírt fejtegetés valószínűleg további botanikai vitákat generál majd. Mindenképpen a kereskedő feladta, hogy tudja, hogy mit is árul és vásárlóinak is azt mondja. Természetes, hogy az újonnan érkezők tudományosan hitelesek szeretnének lenni. A régebbi múlttal büszkélkedő, és azonosítható valamint megbízható forrásból vásárló kereskedőknek erre nincs szükségük. Egyet kell csupán tenniük, a tankönyvek által leírt tényleges forrást és terméket kell azonosítaniuk.

Szerintem minden aromaterapeutának érdemes egyet értenie abban, hogy a Pierrre Franchomme által eredetileg bemutatott, Teddy Fearnhamm és mások által népszerűsített, az aromaterapeuták körében sikeresen alkalmazott illóolajat Európában Ravensara aromatica néven ismerik. Ez pedig tulajdonképpen nem más, mint a madagaszkári ravintsara olaj. Akármilyen néven emlegetik is a botanikusok, még ha nem is az igazi, vagy helyes néven említett olaj, nem változtat a lényegen. Most már egyértelműen látható, hogy a kezdetektől fogva a ravintsarát helytelenül ravensaranak nevezték és az évek múltával Ravensara aromatica névvel címkézték, amikor tulajdonképpen a Cinnamomum camphora olajról beszéltek.

Az illóolajat a Fragrant Earth a jövőben ravintsara néven árulja majd. Egy biztos, az illóolaj a madagaszkári fa leveleinek lepárlásából származik és Cinnamomum camphora L. ct cineol (ex Ravensara aromatica) latin megnevezéssel forgalmazzuk. Ez valószínűleg senki mást nem érdekel majd, kizárólag az aromaterapeutákat, akik minden értenek a fentiekből.

A két illóolaj legegyszerűbb azonosításának módja: ha az üvegben lévő illóolaj ánizsos illatú, akkor az biztosan nem az eredeti ravensara (még akkor sem, ha a hivatalos latin neve Ravensara aromatica).

A hiedelmek szerint a Cinnamomum camphora faj a 19. században került át Madagaszkárra. Mások állítják, hogy jóval korábban telepítették be a szigetre, sőt, hogy talán a hollandok vitték magukkal kalandozásaik során. Ez a ravintsara a szigeten mindenhol előfordul, erkélyeken, sőt cserépben nevelik! Nem meglepő, hogy ugyanaz a faj más olajat produkál, mint őshazájában a távol-keleten. A faj illóolajának cineol, linalol, szafrol és nerolidol kémiai típusa is ismert.

Ha elfogadjuk, hogy a 18. században Sonnerat helyesen azonosította a Ravensara aromatica fajt és feltételezzük, hogy a Cinnamomum camphora-t nem ismerték ravintsara néven, akkor meg kell kérdőjeleznünk a R. anisata név, mint szinonima eredetét. 1950-ben Danguy egy fajt Ravensara anisata néven azonosított a fából kinyert illat miatt. A mai nézőpont szerint a két faj egy és ugyanaz. Mindenesetre az illóolajat tekintve, a kereskedelemben a Ravensara anisata illóolaj a fa kérgéből nyert, vagyis a magas százalékban metilkavikol tartalmú olajat jelenti. A levélből nyert olajat viszont Ravensara aromatica néven értékesítik. Ez az olaj viszont teljesen más kémiai összetételről tanúskodik, főleg szabinént, limonént, mircént és kis mértékben metilkavikolt tartalmaz. Ez az igazi olaj, (legalábbis botanikai értelemben) amelyet egykor senki nem akart!

A történet mindenesetre eléggé zavaros és ha meg akarjuk érteni, akkor némi ismeretre van szükségünk a kereskedőket illetőleg. A dolgok tisztázása persze fontos, csak egy kis időt vesz igénybe. Persze senki ne gondolja, hogy a kereskedők érdektelenek a témával kapcsolatban vagy hogy mindenki azt gondolja, hogy 'én vagyok a téma guruja'. A múltban volt egy kis kavar a fejekben. Én meg remélem hozzájárulhattam a téma jobb megértéséhez. Mindenesetre egy biztos, ha valahol ravensara néven árulnak Cinnamomum camphora latin megnevezésű olajat, de származásilag nem Madagaszkár van megjelölve, az biztos piros zászlót jelent!

Végső soron a terapeuta használja az olajokat. A terapeuta az, aki tapasztalja, ha egy illóolaj működik és hatásos. Az is biztos, hogy nem árt, ha a terapeuta bízik a kereskedőjében, és végül a terapeutának kell azt is eldöntenie, hogy kiben bízik.

Manapság a ravensara nagy érdeklődésre tart számot, általában hiány is van belőle a piacon és valószínűleg ez így is marad egy ideig. Ez az olaj az aromaterapeuták repertoárjának egyik legértékesebb olaja, és nem lehetetlen, hogy legalább olyan 'csillag' lesz belőle, mint a levendulaolajból vagy a teafaolajból.

Egy következő születendő csillag az Ausztráliában őshonos Kunzea ambigua (kunzea), angol hétköznapi nevén 'tick bush v. tetűbokor lesz valószínűleg, és nem állok messze a valóságtól ha azt mondom, hogy ez a növény is a ravensara-sztorihoz hasonló sorsra fog jutni. Amint népszerűségre tesz szert, a botanikusok találnak majd más alternatívát... Mi azonban egyenlőre maradjunk a kunzea és ravensara neveknél, hiszen ez az aromaterápiában nyelvén és a könyvekben népszerű megnevezésük.

Kunzea (Kunzea ambigua)

Kép: Wikimedia Commons - szabad felhasználás (Creative Commons Attribution/Share Alike License)

A következőkben még egy érdekes cikket adnék a már korábban írt Ravensara illóolaj témához. A cikk Jan Kusmirek munkája, akivel személyesen is volt alkalmam találkozni. Jan nagyban hozzájárul az aromaterápia népszerűtlenhez, az angol parlamentben aktív lobbizással sikerült elérnie, hogy az aromaterápiát ma az Egyesült Királyságban, mint az egészségügyben aktív alternatív terápiát használhatják nővérek, szülésznők és az ambulanciákon dolgozó szakemberek.

Jan e cikkét nem publikálta, de személyesen engedélyt adott rá, hogy lefordítsam és közzétegyem. A cikk nem csupán azért érdekes, mert egy konkrét illóolajjal kapcsolatos félreértéseket segíthet tisztázni, hanem azért is, mert segíthet belelátni, hogy a valóságot politikai, gazdasági és geopolitikai érdekek mennyire befolyásolhatják. Néha Huxley könyve a Szép új világ jut eszembe... de akinek nem inge ne vegye magára!

Ravensara aromatica – egy zavaros történet 1. rész

Írta Jan Kusmirek – lefordítva a szerző engedélyével

A taxonómia vagyis rendszertan a dolgok hierarchikus megnevezésének tudománya. A botanika a növényeket tanulmányozó tudomány. A két tudomány együttes használata szüli az úgynevezett Latin neveket (binomiális), amelyek a növényfajok azonosítását szolgálja. A legutóbbi években, sőt évtizedekben sok változással találkozhattunk – a kertészek bizonyára tisztában vannak ezzel – amelyek végső soron zavart okozhatnak a fejekben. Jó példa erre az angolszász nyelvterületen a harangvirág esete. Angliában a latin megnevezése Hyacinthoides non-scripta, Skóciában Campanula rotundifolia, Ausztráliában Sollya heterophylla, Észak-Amerikában pedig Mertensia néven ismert.

Mint a legtöbb dolog a világban, a zavar oka a szabályozási politikában keresendő. Az Európai Unióban enyhén szólva megszépített kifejezéssel harmonizációra törekszenek. Más szóval nevezhetnénk persze standardizálásnak, szabályozásnak is. Az EU-bürokrácia talán a volt szocialista országok nehézkes ügyintéséi idejére emlékeztet. A közelmúltban csatlakozott országok nem régen adták fel saját rendszerüket. Amikor arról beszélnek, hogy a Lengyelországban termesztett kapornak ugyan olyannak kell lenni, mint a Franciaországban termelt kapornak – legalábbis a bürokraták szerint, akkor ezt az újonnan csatlakozott országok lakók valószínűleg értik mire gondolok. Szerencsére, vagy inkább szerencsétlenségünkre a természet nem így működik, ezért valamit ki kellett találniuk, hogy a régi és bevált magfajtákat megszüntessék, mondhatni illegálissá avanzsálják. A genetikai állomány megcsappanására egészen addig nem gondoltak, amíg már a törvényhozási folyamatokban jócskán előrehaladtak. A problémát természetesen először a nonprofit szervezetek kezdték boncolgatni, például az Egyesült Királyságban működő Henry Doubleday Institute (Henry Doubleday Intézet) emelte fel szavát úttörő módon az egészséges fajtavariációk megőrzéséért, amelyekről az EU a harmonizációt a szeme előtt lebegtető bölcsességében úgy döntött, hogy ilyen vagy olyan okból a társadalom számára nem kívánatosak.

A változásokból következően nagy elánnal láttak neki az új európai fajták kidolgozásának. Innen már csak egy lépésre nyílott a lehetőség az új fajták szabadalmaztatásához. Az új fajták meg természetesen legtöbbször – a legnagyobb multinacionális vállalatoknak kedvezve - adott növényvédő szert, műtrágyát, rovarirtót kívántak, ami az egységesített termesztéshez nyitott utat. Az átlagember persze nem érti, hogy mi történik és hogy miért is kell átírni a tankönyveket.

A politikai befolyásolás persze nem új dolog, különösen nem az európai kontinensen. Különösen a britek és a franciák estén igaz ez, akik rendszeresen egymással hadakoztak. A britek megnyerték a birodalomépítési versenyt, igaz, gyakran a franciák hátrányára. A franciák valószínűleg sosem bocsájtottak meg a briteknek Waterloo-ért […]. Ez a régmúltra visszanyúló ellentét ma olyan formában nyilvánul meg, hogy a francia nyelvet az angolok a világ 'lingua franca'-jának (közvetítőnyelv) minősítik le. A francia bürokraták pedig utálják az elangolosított szavakat, sőt törvényeket is hoztak azok kiszűrésére a francia nyelvből.

A gigászok csatája a botanikába is bevonult. A tudományos életben a brit és francia felfedezők azon fáradoztak, hogy minél több növényt gyűjtsenek világszerte, majd azokat Euróbába hazaküldjék és latin névvel ellássák. Volt amikor ugyanúgy azonosították a növényeket, volt, amikor különböző módon. A latin binomiális végére a növényt felfedező személy nevét biggyesztették. Például: Eucalyptus globulus La Balladiere – nyilvánvalóan francia volt az illető, ezt a meccset ő nyerte! A tudósok régi időkre visszanyúló harca az oka a harmonizáció szükségességének és úgy tűnik, hogy a francia módszer nyerésre áll.

Ha innen nézzük a problematikát, akkor több kérdés is felmerül. Ahogy már fenn említettük, az alattomosan beszivárgó sztenderdizáció egyértelműen a nagy, és az európai kontextust tekintve multinacionális vállalatokat kiszolgáló politikai döntések sorozata. Ha a tőke és a kormányzatok között szerződés születik, akkor a sztenderdizáció nem más, csupán a munka kontrollja. A törvényhozás egy része úgy működik, hogy a jóhiszemű tömegeket megtévessze. […]

Tulajdonképpen miért is fontos számunkra a növényekről beszélni? Ha évekkel ezelőtt megkérdeztünk volna több aromaterapeutát, hogy melyik a kedvenc antivirális illóolajuk, akkor valószínűleg azt válaszolták volna, hogy a ravensara. Az élet egyszerű volt, az olajat csupán néhány forrásból lehetett beszerezni. Mindenki tudta, hogy mit vesz és kitől.

A ravensara illóolajjal személy szerint sok-sok évvel ezelőtt ismerkedtem meg. Akkoriban nem is foglalkoztam még illóolajokkal. 25 évvel ezelőtt, Pierre Franchomme ismertetett meg az olajjal. Nem sokkal később a Fragrant Earth is forgalmazni kezdte az olajat, nem utolsó sorban azért, mert Teddy Fearnhamm és később Ulla Maia Grace is meggyőztek a kiemelkedően hatásos, antivirális tulajdonságaiért kedvelt olaj fontosságáról és hasznáról.

Emlékszem, hogy egy aromaterápiával foglalkozó konferencián, amelyen Teddy is részt vett, előadok azt állították, hogy a ravensara tulajdonképpen nem más, mint kámforolaj. Körülbelül 18 évvel ezelőtt erre én azt válaszoltam neki, hogy rosszul tudja, és a ravensara illóolaj még távolról sem hasonlít a kámforolajhoz, ami igaz is. Ezzel azonban a történet nem ér véget.

Ha megnézik a Fragrant Earth árlistáját (vagy a webáruházát sic!), megtalálják a ravensara nevű illóolajat de a latin megnevezésében Cinnamomum camphora van feltüntetve, sőt a hétköznapi név mögött zárójelben a ravintsera név is ott csücsül.

Gyakorta kapunk levelet vásárlóktól, amelyekben a neveket kérik rajtunk számon, illetve, állítják, hogy fogalmunk sincs arról, hogy tulajdonképpen mit árulunk. Mivel éveken át vizsgáltam és kutattam az olajat, sőt én kezdtem árulni (az Egyesült Királyságban), azt gondolom, hogy mégiscsak van róla fogalmam. Gyakran azonban megfordul az agyamban, hogy a múlt és a jelen botanikusai vajon biztosan tudták- és tudják-e, hogy miről beszéltek vagy beszélnek. Abban az egyben látszólag mindenki egyetért, hogy a Franchomme által eredetileg népszerűsített ravensara, a babérfélék (Lauraceae) családjába tartozott.

A ravensara nevet az angol nyelvi környezetben ma már mindenki biztonsággal használja. Könnyű kiejteni, így viszont a latin név is a könnyen kiejthető hétköznapi név áldozata lett. Az eredeti írásmód szerint a növény neve Ravensara aromatica és hogy őszinte legyek, nekem még ma is ugyanazt a növényt jelenti. Az irodalmat gyorsan átfutva a aromaterapeuták által használt olajat ilyen nevekkel illették a szakértők:

Ravensara aromatica

Evodia aromatica

Evodia ravensara

Agathophyllum aromaticum

Agathophyllum ravensara

Ravensara anisata

Laurus aromatica

Cinnamomum camphora

Na az ilyen problémák kibogozását legjobb a botanikusokra hagyni! Ettől függetlenül a zűrzavar leginkább a felhasználóra nézve lehet zavaró. Csak a helyzet illusztrálására: ha ma a kávét teára neveznék át és viszont, melyiket inná ezután? Megváltoztatná az ízlését csupán mert nevet cseréltek? Nem gondolnám. Na ez a lényeg a ravensara esetében is.

A jelenlegi nézetek szerint a ravensara - az olaj korai alkalmazói által is így ismert, - tulajdonképpen a Cinnamomum camphora. Mindjárt kifejtem, hogy miért is ez a név a használatos, de előbb ugorjunk vissza kicsit a kereskedelem történelmében fennálló bábeli állapotokhoz. Egy-két bekezdéssel ezelőtt utaltam egy konferenciára, ahol azt állították szakértők, hogy a ravensara tulajdonképpen kámforolaj. Ezzel azt érték el, hogy azok a kereskedők, akik nem jutottak hozzá az eredeti ravensara illóolajhoz, a kámforolajat kezdték népszerűsíteni. Sajnos tendencia – különösen a Britek esetén -, hogy mindent meg lehessen venni olcsóbban. Hát nem lehet csodálkozni, hogy ekkoriban némi gyanú kezdte övezni a ravensara illóolajat. Ezért az olyan cégek, mint a Fragrant Earth vagy a Teddy Fearnhamm által jegyzett Saffron Oils a valódi ravensara olajat, a származási hely feltüntetését és az eredeti, hamisítatlan olajok használatát támogatták. Ez a meggyőződés a Fragrant Earth születésétől fogva változatlanul él.

Kétségtelen, hogy, amint a a fent felsorolt nevekből látszik, a botanikusok ma is vitatkoznak azon, hogy tulajdonképpen mit is fed a ravensara név. Mivel a sztenderdizáció direktíváinak fogságában élünk, és mert a törvények megszabják mit kell tennünk, a Fragrant Earth hivatalosan is a Cinnamomum camphora megnevezést használja. Őszintén szólva, nem a mi dolgunk, hogy egy növényt milyen névvel illetnek. A mi dolgunk az, hogy ugyanazt áruljuk, mint amit 20 évvel ezelőtt vagy annál is régebben árultunk,mert az az olaj működött, és az az olaj, amit a legtöbb orvos is ismer. Hozzáteszem, akkoriban a piacon egy Ravensara aromatica nevű olajat is árultak, igaz nehezen és csak kis mennyiségben lehetett hozzáférni. Alig használták és nem is igazán reklámozták, mert néhányan veszélyes illóolajnak titulálták.

A legtöbb kereskedő olyan távol került a beszerzési forrástól, hogy a vásárlásnál kizárólag a gázkromatográfiás (GLC) vizsgálati eredményekre kell hagyatkozniuk és fogalmuk sincsen, hogy a vásárolt olaj honnan származik. Ez további gondolatokat is felvet. A gázkromatográfiás vizsgálattal önmagában nincsen gond, de a tesztelő laboratórium standardokat állít fel az általuk kapott kereskedelmi minták alapján. Ha belegondolunk, a kapott minták is különböznek egymástól. Vegyük a következő példát: egy labor Cinnamomum camphora mintát kér be. A labor helyesen járt el, hiszen a pontos meghatározáshoz illő tudományos, nem pedig a hétköznapi nevet használta. Eddig minden stimmel. Ha viszont megnézünk illóolaj listákat, akkor a Cinnamomum camphora megnevezésnél olyanokat találunk, mint Ho fa vagy Ho levél (Ho wood, Ho leaf). Na akkor melyiket kapja a labor? A Cinnamomum camphora faj amúgy igen változatos, földrajzi elterjedését tekintve rengeteg alfaja és kémiai típusa létezik. A baki valószínűsége elég nagy.